Miért pont ez? Most kivételesen nem a borító rabolta el a lelkemet, hanem a tény, hogy vámpíros a történet.
Történet: Sunshine
és Rayne McDonald ikertestvérek. Sun az ártatlan testvér, aki rendesen
tanul, hokizik az iskolai lánycsapatban. Rayne, a gót stílusú lány, aki
már elvesztette az ártatlanságát, pasizik, bulizik és blogot vezet a
vámpírokról. Egyik este elráncigálja magával Sunshine-t a Club Fang-be,
ahol a buli helyett egészen más "szórakozásban" lesz részük. Sunshine-ra
szemet vet egy borzasztóan jóképű srác és kicsábítja őt a sikátorba,
ahol aztán megharapja. Magnus, a vámpír azt hiszi, hogy Rayne-t harapta
meg, hiszen ő ment át a vámpírrá váláshoz szükséges vizsgákon és ő is
írta alá a szerződést, amit Sunshine orra alá nyom. Hamarosan megjelenik
Rayne, akit Magnus párjának, "vértársának" szántak, de ahelyett, hogy
kiakadna, csak nevet az egészen. A vámpírvilág nagyon szervezett és csak
azt lehet az éjszaka gyermekévé tenni, akinek passzol a DNS-e élete
társáéhoz és aki önként választja ezt a létformát a szerződés
aláírásával. Magnus rádöbben, hogy mekkora hibát követett el, akár még
az életébe is kerülhet, ha nem sikerül visszacsinálni az egészet. A
megoldás kulcsa a Szent Grál, így a nyomába erednek, hogy megtalálják és
Sunshine újra ember lehessen.
Vélemény: Nagyon
laza és könnyed történet, olyan igazi limonádé megspékelve jó sok
humorral. Rövid, így hamar el is lehet olvasni, ráadásul olvastatja
magát. Bár ideje lenne váltanom valami más stílusú olvasmányra, a közepe
felé már nem zavart annyira, hogy egy 16 éves fejében vagyok megint,
mert Sunshine-nak nagyon jó szövegei és gondolatai vannak. Ráadásul a
vége felé nem is 16-nak éreztem, hanem pár évvel idősebbnek, igyekeztem
elfelejteni, hogy az írónő tinit csinált belőle.
Nem
a szokásos sablont kaptam, hogy az emberlány epekedik a vámpírért,
miután 300 oldal után megemészti, hogy léteznek, aztán jön a "nem
lehetünk együtt mert én ember, te meg vámpír vagy, változtass át
légyszi", a vámpír persze meg szenved, hogy "de hát azt nem lehet, neked
élned kell, meg még fiatal vagy és a többi, de úgy szeretlek és veled
akarom leélni az örökkévalóságot". Nincs benne bipoláris vámpírunk, sem
nyavalygó tinink, aki ragaszkodik ahhoz, hogy meghaljon. Sunshine
McDonald ember akar lenni, mert a suli legjobb pasija elhívta őt a
végzősök báljába, akibe már két éve szerelmes, egyetemre akar menni
miután leérettségizett, akar egy férjet és gyerekeket, esze ágában sincs
vámpírrá válni és meghalni. Ezzel szemben Rayne, az ikertesója
megszállottan küzd azért, hogy vámpír lehessen, mert ő nem akar
megöregedni, nem akar gyerekeket, unokákat, hogy a halála napján magára
hagyják és az örökség miatt vitatkozzanak az ágya felett. Csakhogy az
élet mindkettőjüknek az ellenkezőjét adta meg, azzal, hogy Magnus
elszúrta az átváltoztatást.
Pár
oldal után Sunshine megemészti, hogy vámpírok léteznek és egy hét múlva
ő is az lesz, követeli, hogy valahogy oldják meg a helyzetet. Magnus
megígéri, hogy megszervez egy találkozót a vámpírok
leghatalmasabbikával, a vezetővel, mert ő biztos tudja, hogyan lehet egy
vámpírból újra embert csinálni. Legnagyobb meglepetésemre Rayne nem
kezdte szapulni a testvérét és nem is gyűlölte meg, hogy elvette tőle
"élete párját" és a vámpírlétet, hanem nagyon jó testvérként igyekszik
mindenben segíteni és próbálja Sunt felkészíteni az átváltozás
folyamatára. Megmutatja neki a blogját, amit persze Sun képtelen
elolvasni, nem is érdekli, mert nem akar vámpír lenni. Az, hogy nem
olvasta el a blogot, sok vicces jelenetet szül kettőjük között.
Másnap
találkoznak a vámpírok vezetőjével, aki megint meglepetést okozott és
hangosan nevettem Sun beszólásain és viselkedésén, mert a "főnök" sem
volt szokványos, talán én is így reagáltam volna rá. Bizonyos események
miatt, nem tudják meg tőle, hogyan kell visszafordítani a folyamatot, de
később kutatnak utána és rájönnek, hogy a Szent Grál mindennek a
kulcsa. (Ez nem spoiler, mert a fülszöveg is elárulja.) Elindulnak
megkeresni, közben Sunshine egyre több jelet fedez fel magán, és
elemezni kezdi az eseményeket, a vámpírlét előnyeit és hátrányait, de
mindvégig ragaszkodik hozzá, hogy újra ember legyen, még ha veszettül
vonzódik is Magnushoz.Vicces jelenetek születtek ebből az átváltozási
folyamatból és abból is, hogy ugye nem olvasta el a blogot, de próbálja
méltósággal viselni a bakikat és a fura vágyait.
Van
itt szerelem is, de nem a "betegesen szenvedünk tőle" stílusú, hanem az
a lassan kibontakozó szerelem, amit előbb a testi vonzódás előz meg.
Sunshine végigvezet minket az érzésein, amik egy tinihez megfelelően
kuszák és csapongók. Erősen él benne a vágy, hogy Jake Wildert szeresse,
akibe már két éve bele van bolondulva, de közben valami megváltozik
benne. A végkifejlet pedig elég érdekesen alakul, nem úgy viselkedtek a
szereplők, ahogy vártam volna. Ha valakivel fogadok a könyv végében,
bizony elbuktam volna a tétet.
A
helyszínekben sem volt sablonos a könyv, mert ugyan vannak benne
iskolai jelenetek, de csak pár bekezdés erejéig. Gyakoribb, hogy az
otthonukban játszódik a történet, furcsa vámpírhelyeken (gazdagság,
hitech cuccok, pazar berendezés, még pánikszoba is van), szórakozóhely,
külföld stb. Az iskolai bál sem a tornateremben van, hanem egy hotelben.
Nincsenek sablonos párbeszédek és találkozók a barátokkal, vagy
shoppingolás, meg hasonlók, hanem kaland, kalandot követ. Minden
párbeszédnek megvan a funkciója és nem csak töltelékként kerültek bele.
A
kitűnően szervezett vámpírvilág, az önkéntes vérdonorok és a komolyabb
ezeréves vámpírunk mellett először nem is értettem, hogy mit keresnek a
druidák, a vicces vámpírvadászok, a még viccesebb vezető és a Szent
Grál, de mielőtt nagyon akadékoskodtam volna magyarázatot kaptam ezekre
is, még arra is, hogy a nemes vámpírunk mit akar a 16 éves tinédzsertől.
Utólag ezek a furcsaságok tették még egyedibbé a történetet.
Ezek
a "különlegességek" és a humor húzták fel a könyvet, illetve maga a
történet, de azért volt olyan is, ami nem tetszett. (A maximalizmus
nagyon le tudja húzni az ember hangulatát :D) Bertha, a vámpírvadász egy
vicc volt. Azzal, hogy kiparodizálták (csúnya, kövér, gyökeresen más,
mint Buffy) teljesen elvesztette számomra a félelmetes, rettegett képet
és el se tudtam képzelni, hogyan tud ez a nő hatékonyan vadászni. Utol
se éri a szupergyors vámpírt az elefántalkatával, mégis sikeres vadász.
Ami a legjobb, hogy a vámpírok és Sunshine is ledöbbenve nézik az
eseményeket és "becsinálnak" tőle.
Ami
számomra megint negatívum volt, hogy a druida pap először olyan volt,
amilyennek lennie kell, fellengzősen beszélt, végtelenül udvarias volt,
állandóan a "Szent Anyával" jött, úgy nézett ki, mint Gandalf (Sunshine
ragasztotta rá ezt a nevet, egyébként nagyon sok utalás van a könyvben
más művekre és sorozatokra), megjelölt házban lakott a többiekkel, stb.
Miután viszont Sunshine kihallgatja a druidák beszélgetését, nagy
csalódás lett az egész. Értem én, hogy kell a humor, de néha úgy
éreztem, hogy sok volt. Az, hogy a druidákat is kiparodizálta az
írónő/Sunshine (mint ahogy a vámpírvadászt és a nagy vámpírfőnököt is),
kezdtem elveszíteni az izgalmat és azt az érzetet, hogy itt komoly tét
forog kockán. Egészen a végéig nem éreztem a vágyat, hogy én most
aggódjak Sunshine miatt, hogy vámpír marad-e vagy sikerül embernek
lennie újra és az se érdekelt, hogy Jake Wilder-el vagy Magnus-szal jön
össze. Csak nevettem, az erőltetett poénoknál halványan mosolyogtam,
hagytam, hogy beszippantsanak a fura helyszínek, figurák és jelenetek,
de a "tétet" nem éreztem és nem is volt főgonosz sem.
Bár
a könyv végére Sunshine jellembeli változáson megy át és egy kicsit
jobban felnő, halálra idegesített, amikor a királyi, nemes, ezeréves
Magnus vámpírunkat úgy hívta, hogy Maggy, meg "dude" és megveregette a
vállát, mint egy havernak szokás fiúk között. Ez nem más, mint a
vámpírunk kiherélése, az meg pincsikutyaként tűrte. Legalább Mag-nek
hívta volna vagy valami másnak, de ez a Maggy kiverte nálam a
biztosítékot. Egyébként Magnusnak is volt egy szavajárása, mindenre azt
mondta, hogy "Indeed", így magamban elneveztem Indeed-srácnak. Amennyit
Sunshine beszélt, olyan keveset mondott Magnus, főleg amikor tizedjére
olvastam, hogy "Indeed.".
Egyébként
Magnus és Sunshine is szórakoztató alakok voltak és a vámpírunkban
lehetett érezni a nemességet és a logikus gondolkodást, engem legalábbis
nagyon meggyőzött. Sunshine-t pedig elképzeltem pár évvel idősebbnek,
amikor "könyvévekben" mérve egy nagyon vagány nőci lesz/lehet belőle,
aki fegyverrel rohangál és letapos mindenkit. Bár sokkal jobban élveztem
volna a könyvet, ha egy olyan kaliberű vámpír mellé, mint Magnus,
beraktak volna egy Anita Blake típusú csajt, de így se volt rossz egy
sorozat első kötetének. A vége pedig olyan fordulatot tartogatott Rayne
és az olvasó számára is, hogy nagyon kíváncsivá tett az írónő és egy jó
kis ikerháborúnak nézünk elébe, meg persze faji ellentéteknek is *kezeit
dörzsöli izgatottan és akar egy gonosz ikertestvért*. A szerelmi vonal
pedig ezzel a mozzanattal még jobban háttérbe szorul, bár így se
csöpögtek a nyáltól a lapok, de ez nem is annyira fontos, mert a könyv
humoros, könnyed, kalandos és minden volt, csak nem sablonos. A
vámpírpolitika is megmutatkozott a történetben és mivel az események
olyan irányt vettek, amilyet, még jobban kiépített világra lehet
számítani a következő kötetekben.
Miért olvasd el? Mert
rövid, laza, könnyed és vicces. Nem szokványos/sablonos a történet és
egész jó kis világot épített fel az írónő, legalábbis jó alapköveket
rakott le. Jó kis sorozat lesz ez.
Miért ne olvasd el? Ha
nagyon nagy izgalomra vágysz vagy valami pörgős könyvre, akkor az itt
egyelőre nincs. Ha nem akarsz sorozatba beleszaladni, akkor mást
válassz, amúgy különösebb negatívum nincs benne, nagyon jól kikapcsol a
sztori és Sunshine stílusa.
________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc: Magnus
Tetszett: A nem szokványos sztori és Magnus személye, Sunshine stílusa.
Nem tetszett: A "potenciálisan komoly figurákból hülyét csinálunk".
Kiadás: Berkley Trade, 2006
Oldalszám: 272 oldal
________________________________________________________________________
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése