Miért pont ez? Csak
ismételni tudom magam: a borító. A borító az, ami ismét megfogott, majd
pedig a fülszöveg is. Azonban nem lehet mindent csak a borító alapján
megvenni, különben csődbe menne az ember, így elolvastam pár kritikát
róla. Kapott hideget, meleget, így muszáj volt belekezdenem.
Történet: A
Robbanások után - amit én csak Ősrobbanás 2-nek hívok - megváltozott a
Föld és a népessége. Szinte minden és mindenki elpusztult az
atomrobbanások következtében, a túlélők pedig átalakultak. A
nanotechnológiának és a sugárzásoknak köszönhetően olyan genetikai
torzulások következtek be, hogy Gregor Mendel megőrülne és széttépné a
feljegyzéseit (ugye emlékszik mindenki bioszból a genetikai részre,
mikor a piros és a fehér virágnak rózsaszín utódja lett? Mendelnek
köszönhetjük azt a tételt). Megszületett a kint és a bent társadalma: a
Kupolán belüli társadalom, a Tiszták, akiket nem sújtott a genetikai
torzulás és emberek tudtak maradni, illetve a Kupolán kívüli korcs
társadalom, akik áldozatul estek a mutációnak. Pressia a kinti
társadalomban él a torz emberek és szörnyszülöttek között, Partridge
pedig a Kupolában nevelkedik. Pressia be akar jutni, Partridge pedig ki.
Pressia kívánsága nem egyedüli, mert mindenki be szeretne jutni a
Kupolába, abban a reményben, hogy ott a Kánaán vár rájuk, Partridge
viszont deviáns, mert ő az egyedüli, aki kint szeretne lenni. Van egy
olyan érzése, hogy az édesanyja még él odakint.
Vélemény: Véleményezés
szempontjából ez életem egyik "legnehezebb" könyve. Szerintem sosem
fogom tudni eldönteni, hogy szerettem vagy a sírba vitt, mert egyszerűen
döntésképtelen vagyok, egy viszont biztos, hogy nem hagyott hidegen a
történet.
A
könyv több szemszögből íródott, a főbb megszólalók: Pressia, Partridge,
El Capitan és Lyda. Fontos még megemlíteni egy szereplőt Bradwellt.
Ezek a szereplők mozognak egy nagyon jól kidolgozott világban és
mindegyik megpróbál a maga módján boldogulni. Partridge a Kupola egyik
befolyásos személyének a fia, a Kupolán belül megvan mindene, de érzi,
hogy valami nagyon nem stimmel a falakon belül, ráadásul különböző
jelekből rájön, hogy az anyja még élhet. Lyda is a Kupolán belül él,
inkább csak romantikus szerepe volt egyelőre és keveset is szólalt meg. Ő
lett a szerelmes lány, aki a várban marad, míg a herceg - ez esetben
Partridge - elmegy legyőzni a sárkányt. Pressia, Bradwell és El Capitan a
túlélők közé tartozik, akik a Kupolán kívül rekedtek.
A
kinti társadalom a mindennapi túlélésen túl a katonai terrorral és a
szörnyszülöttekkel is küzd. Minden gyereknek, ahogy betöltötte a 16 éves
kort, katonának kell állnia, aki pedig használhatatlan, az a katonák
játékszere lesz és lemészárolják. Pressia születésnapja közeleg és az
öröm helyett rettegnek a nagyapjával, hogy mi lesz ezután. Pressia
menekülni kezd. El Capitan a katonaságban (SZFH) van, eleinte el sem
lehet dönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll. Bradwell pedig egy
földalatti mozgalom vezetője, ami azért jött létre, hogy leszámoljanak a
Kupolával.
A szereplők sorsa összefonódik, mindenki összefut mindenkivel és végig
bizalmatlan voltam mindegyikkel. Ebben a világban nem is lehet másként,
hiszen elsődleges cél, hogy túléljenek, így olyan, hogy barátság és
bajtársiasság már nem létezik. A történet során egyre több rejtély
lepleződik le és kialakul egy összeesküvés-elmélet, ami a további
kötetekben rajzolódik majd csak ki igazán, itt az első lépcsőfokig
jutunk el. A Kupola azon van, hogy elhatárolja magát a kinti világtól, a
kinti világ pedig mindenáron be akar jutni. Bent fejlett technika és
orvostudomány uralkodik, kint pedig a pusztulás, éhezés, nyomor,
kilátástalanság, félelem. Annyi fajta torzszülött és lény garázdálkodik
az éjszakában, hogy fel se lehet sorolni őket. Megannyi veszély a
szereplőknek.
Amilyen szép a borító, olyan borzalmas a történet. Tele van
szenvedéssel, gyilkossággal, nyomorral, vérfürdővel. A hangulata nagyon
nyomasztó, amellett, hogy az akciójelenetek izgalmasak, a rejtélyek és
elméletek pedig érdekesek. Egy-két szereplő a szívemhez nőtt, de nagyon
mély nyomot nem hagytak bennem a karakterek.
Ez is olyan könyv, hogy a többségnek tetszett, én meg sok
kifogásolnivalót találtam benne, így nem az árral haladok. Nekem
túlságosan nyomasztó, erőltetett és vontatott volt a történet. Szépen
elindul, még érdekes is, de annyira kis léptékben haladunk és annyiszor a
szánkba rágja az írónő, hogy mi történt a Robbanásokkor, hogy egyre
többször elkalandoztam és félretettem a könyvet. Közben kiolvastam két
másikat, belekezdtem egy harmadikba és azzal felváltva olvastam el. Nem
tudott annyira magával ragadni, hogy azt mondhassam, letehetetlen volt.
A Robbanások következtében mindenki és minden összeolvadt mindennel.
Ember emberrel (El Capitan az öccsével, Helmuddal), tárgyak emberrel
(Pressia nagyapjának torkában ventilátor, Pressia kézfeje helyén babafej
kacsingatott), ember állattal (Bradwell hátában élő madarak csapkodták a
szárnyaikat) és még lehetne sorolni a borzasztóbbnál borzasztóbb
összeolvadásokat, amik túl hihetetlenek. Persze, ez egy disztópia, egy
regény, aminek nem kell feltétlenül reálisnak lennie és az írónő
valamiféle magyarázatot is adott arra, hogy a nanotechnológia miatt a
szervezet gyorsan magáévá tette a beolvadt tárgyakat, így túl tudták
élni az emberek, de mindez nekem sok volt és erőltetett. A
legborzasztóbb szörnyek azok voltak, amik a földdel váltak egyenlővé és
mindent felfaltak, mint a sáskák.
Lehet, hogy vaskalapos vagy csőlátású vagyok, de engem kimondottan
zavart, hogy az írónő a csernobili katasztrófára alapozta a történetet.
Jóindulattal mondhatom azt, hogy azok a fiatalok is átérezhetik, illetve
megtudhatják, hogy milyen borzalom lehetett ott a katasztrófa idején,
akik mondjuk nem tanulták meg rendesen a történelmet vagy nem érdekelte
őket ez a rész és talán egy divatos borítóval kiadott és felkapott könyv
által hajlandók megismerni a katasztrófa benyomását, de ha így nézem,
akkor ez egy kicsit engem felháborít. Ha a csernobili katasztrófára fel
akarják hívni a figyelmet, akkor írjanak ahhoz méltó könyvet. Nem
szeretem az olyan történeteket, amikben gúnyt űznek még véletlenségből
is az ilyen megrázó eseményekből. A holokauszt nem volt vicces, a
csernobili katasztrófa sem egy kiaknázatlan marketingfogás, amiről aki
kapja marja alapon egy tinikönyvet kéne írni a szokásos adalékokkal. Nem
lett volna bajom a történettel és nem is tűnt volna fel, hogy mire
emlékeztet, hogyha az írónő az utószóban nem említi meg és nem hívja fel
rá a figyelmemet.
A könyv számomra egy borzasztóan felkavaró, de egyben túlságosan is
hatásvadász sztori volt. Lecsupaszítva a történetet, egy szokásos
összeesküvés-elméletet kapunk a szokásos és nem túl eredeti elemekkel,
amik ettől függetlenül izgalmasak és érdekesek, de a könyv háromnegyede
csak egy összecsapott borzalom a szó szoros értelmében. Az írónő a
legmagasabb hatványra emelte a borzalmakat és a marhaságot (babafej kéz
helyett, stb.), ami már túllépett a szórakoztatáson számomra. Imádom a
horrorokat, a véres-belezős sztorikat, a katasztrófákról szóló
történeteket, a fantasyt, a sci-fit, de itt már túl sok volt a jóból. Az
elképzelhető összes műfaj összekutyulódott a könyvben és egyszerre
nyomták le a torkomon, mint a sűrű kátrányt. Egyedül a könyv vége
keltette fel a figyelmemet és mentette meg számomra a sorozatot, de ha a
következő részben is csak ezek az elemek ismétlődnek meg, akkor már nem
fog tovább érdekelni. Hogy egy kedves ismerősöm szavaival éljek: ivós
játékot lehetett volna játszani a könyvvel és a detoxikálóban lehetett
volna kikötni, annyiszor szerepelt az SZFH neve, a babafej, a Kupola és a
Tiszták szavak. A Ctrl+C és a Ctrl+V nagyon hasznos billentyűkombináció
tud lenni, hogyha több száz oldalas könyvet akarunk
össze- hozni.Haragudtam a könyvre.
Viszont,
hogy pozitívumot is említsek: sajnáltam a szereplőket, a harcoknál
nagyon tudtam nekik szurkolni, El Capitan és Helmud alakja nagyon
tetszett és drukkoltam a szerelmi szálnak is, bár nem Pressiának, hanem a
másik félnek. Pressia szerintem egy unalmas, ellentmondásos és zavaró
figura, én nem éreztem azt, hogy annyira szurkolnék az ő boldogságának.
Lehet, hogy egyedül én éreztem így, de nekem pár karakter erősen a
Robotok című animációs mesét juttatta eszembe, ami sehogy sem illett
ehhez a borzalomhoz. Érzelmek nem annyira voltak a könyvben, szinte
mindegyik karakter katatón állapotban volt és szerintem ettől is volt
vontatott és sokszor unalmas a történet. Érthető is, hogy ilyenek
voltak, mert így illettek bele ebbe a szörnyű világba, de a könyv és én
emiatt sem találtunk egymásra.
Miért olvasd el?
Ha bírod gyomorral és szereted az elborzasztó történeteket, akkor
tetszeni fog. Ha a fantáziádat egy kicsit meg akarod mozgatni és
sokkolni akarod, akkor tökéletes a genetikai torzulások miatt. Az
összeesküvés-elméletek imádóinak kihagyhatatlan!
Miért ne olvasd el? Ha nem bírod a borzalmakat, akkor végig sem bírod olvasni a könyvet, így kár a gőzért.
________________________________________________________________________
Történet: 3/6 pontból
Karakterek: átlag 5/6 pontból
Tetszett: a világ kidolgozottsága, a könyv vége.
Nem tetszett: a történet alapja, a túl sok borzalom, az erőltetettség és a hatásvadászat.
Kiadó: Egmont Dark, 2012
Oldalszám: 568 oldal
Plusz pontok: a szöveg és kiadás nagyon igényes.
________________________________________________________________________
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése